A Szlovákiai Református Egyházunkban lelkészek és gyülekezeti tagok egyaránt nagyon keveset hallunk a Nyugat-Európában szórványban élő gyülekezeteinkről. Így a Franciaországi Magyar  Protestáns Református Egyház központjáról, a párizsi gyülekezetről sem sokat tudunk, sőt többen tán nem is sejtik, hogy élnek, léteznek, naponta harcolnak megmaradásukért.  Pedig egy kis élni akaró közösségről van szó, amely kb.200 lelket számlál. A gyülekezet a francia törvények szerint hivatalosan nyilvántartott önálló egyház, 85 esztendeje létezik. 13 éve még havonta 2-szer tartottak istentiszteletet, de azóta minden hónap 1.vasárnapján tartatik csak alkalom. Ezekre az alkalmakra a környező országokból hívnak magyar református lelkészeket. A gyülekezet gondnoka Heddad Anne Marie szerint „nem dátumot ünnepelnek, hanem hitük szerint élnek.“

A gyülekezet nagy részét már nem is tudnák összehívni egy-egy ünnepi alkalomra, mert messze laknak Párizstól, családtagjaiknál töltik a karácsonyt, húsvétot. A gyülekezeti tagok között sok az idős, akik még a 2. Világháború után, vagy 1956-ban, vagy 1968-ban különböző oknál fogv kényszerültek elhagyni szülőföldjüket. Az ő leszármazottaik már egyre kevésbé értik és beszélik a szülők anyanyelvét. Mégis sokan közülük fontosnak tartják, hogy eljöjjenek havonta a magyar istentiszteletre és ebben a  közösségben áldják az Urat.

A havi egyszeri istentisztelet megtartása is jelentős anyagi kiadást jelent a gyülekezet számára, amit egyre nehezebben tudnak állni. Állandó lelkész nincs ennek függvényében nincs lelkigondozás, bibliaóra, hittanóra stb. Az egyházi adminisztrációt a gondnokasszony, missziói munkát a presbitérium végez, de ehhez óriási munka és összetartás szükséges.

Advent második vasárnapján 2011.december 4-én a Párizsi Magyar Református Gyülekezetben már a karácsonyi úrvacsorás istentiszteletre gyülekeztek a hívek. Isten Igéjét ez alkalommal e beszámoló szerzője hirdethette. Az istentisztelet előtt a presbiterek lázas készülődésben terítették meg az úrasztalát, készítették el az imatermet. Olyan jó 40 fős közösségben magasztaltuk az Urat és éltünk az úrvacsora jegyeivel. Majd az istentisztelet után terített asztal mellett ismerkedhetetett a vendéglelkész a gyülekezeti tagokkal, valóban családias és bensőséges együttlét keretében. Érdekes volt megtapasztalni, miként ragaszkodnak hitükhöz és nyelvükhöz az anyaországtól távol élő testvérek.

Ezúton is köszönöm kedvességüket és szeretetüket. Hálás vagyok Istennek ezért az ajándékáért is, imádkozom a gyülekezetükért és megmaradásukért.

Antala Éva, ref. lelkp.
Nagyölvedi Református Egyházközség
Nyugat-szlovákiai Kerület Lévai Járásának dél-nyugati csücskében.