Áldás Békesség 2003 Karácsony "Született néktek ma a megtartó, ki az Úr Krisztus a Dávid városában" (Lk.2:1)

"A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az õ anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielõtt egybekeltek volna, viselõsnek találtaték a Szent Lélektõl. József pedig, az õ férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará õt gyalázatba keverni, e( akarta õt titkon bocsátani. Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az ÚRnak angyala álamban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektõl van az. Szül pedig fiat, és nevezed annak nevét Jézusnak, mert õ szabadítja meg az õ népét annak bûneibõl. Mindez pedig azért lán, hogy beteljesedjék, amit az ÛR mondott volt a próféta által, aki így szól: ímé a szûz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig az álomból felserkenvén, úgy tõn, amint az ÚR angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé. És nem ismeré õt, míg meg nem szülé az õ elsõszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak." Mt 1, 9 8-26
Isten kegyelmébõl ismét itt a karácsony szent ünnepe. Hirdetik ezt mindenfele az utcák, az emberek, és a mennyben az angyalseregek glóríát énekelnek mondván: "Dicsõség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!"
S mi is hirdetjük: itt a karácsony, Jézus megszületett. Elmélkedjünk egy kicsit és gondolkodjunk, hogy vajon kicsoda Jézus. Mit jelent az ó neve? Miért jött erre a világra? .
Az ember élete folyamán sok mindennel együtt él, pl. múltunkkal, betegségeinkkel, jó tulajdonságainkkal, szeretteinkkel, de vajon hányan mondhatják el azt a tényt hogy Istennel élnek.
Immánuel azt jelenti "velünk az Isten". Karácsony szent ünnepén velünk az Isten. Jézus Krisztus személyében lejött a földre s a szelíd gyermek, az Isten fia, a betlehemi jászolban megszületett. Jézus az univerzum királya egy kis jászolban született, azért hogy megváltsa az embereket bûneikbõl, s a mennyország kapuját megnyissa számunkra. Hiszen az Õ neve Jézus, ami azt jelenti "megváltó".
Az isteni szeretet földre jött s velünk is maradt, elvégezte megváltói munkáját s Szentlelkén keresztül ma is velünk van, hisz Õ maga mondotta "én veletek leszek minden napon a világ végezetéig." (Mt. 28, 20)

Egyházalapító lelkipásztorunk, Dobos Károly IV. rész
Az 1902-ben született Dobos Károly tavaly ünnepelte 100 éves születésnapját.
Már 75 éves volt, mikor felkérték a leprások, - vagy ahogyan a Bibliában hívják, a bélpoklosok - ügyének felkarolására Magyarországon. Erre õ azonnal igent mondott.
Ebben az idõben Pesthidegkúton szolgált, és arra gondolt, hogy Isten újra "fülön fogta", így nem fog unatkozni nyugdíjasként sem... A szervezés nem volt könnyû dolog, hiszen 1974-ben útlevelet is csak külföldi nyomásra kapott. Mégis megszervezte a magyarországi Lepramissziót, és a Lepra Világnapot, amikor imádkoztak a világon élõ 20 millió leprásért és adakoztak a javukra. (Ebben az idõben fedezték fel a lepra gyógyszerét.) Az általa alapított misszió ma is mûködik és gyógyszereket, orvosokat küld a világ 15 országába.
Ezért a munkájáért Dobos Károlyt a Szent Lázár lovagrend arany plakettjével tüntették ki, majd 2000-ben Mádl Ferenc köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét adományozta neki.

Az Angliai Magyar Református Egyház megalapítása
A II. Világháborút követõen, 1948-ban, a már itt élõ, fõleg angol háztartásokban dolgozó nõkben, és a sztálinizmus elöl ide menekült reformátusokban született meg az egyházalapító gondolat. Errõl értesítették Ravasz László budapesti püspököt, aki a skót misszió ügyében Edinburgh-be utazó Dobos Károlyt bízta meg az egyház megalapításával Londonban. 1948-ban Nagy Lajos lelkipásztor és Csûrös László fõgondnok - nemzed színû zászlóval letakart asztalon - aláírták Az Angliai Magyar Református Egyház egyházalapító okiratát. Istennek hála, még ma is élnek közöttünk olyan egyháztagok, akik jelen voltak ezen jeles eseményen.
Egyházunk több mint 55 éve szolgálja a Mindenható Istent, hirdetve az Õ evangéliumát, valamint segíti - lelki és gyakorlati téren -- a Londonba, Angliába szakadt magyarokat.
Vége. (Összeállította: Gáspár Gyula)

A Jézus név azt jelenti, "megváltó" míg az Immánuel név azt jelenti, "velünk az Isten". Amikor egyedül vagyunk kis szobánkban s azt hisszük hogy senki sincs velünk s talán hogy senkink sincs aki igazán szeret, jusson eszünkbe, Jézus és az, hogy õ teljes szívbál, õszintén szeret bennünket. Õ eljött karácsony szent ünnepén mert szeret. Meghalt helyettünk mert szeret. Feltámadott a halálból, mert szeret. Ez az önzetlen, feltétel nélküli szeretet töltse be a mi szívünket ezen a karácsony ünnepen is, hogy tudjunk igazán felszabadultan örvendezni Istennel.
Emlékezzünk hát ezen a karácsonyon is a gyermek Jézusra, aki mosolyával beragyogja a széles világot, és adott igazi lelki örömmel és békét mindazoknak akik Öt látták. Emlékezzünk az agg Simeonra és Annára, akik a Templomban várták Jézus születését, s amikor meglátták õt, boldogan mondták: "Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat a te beszéded szerint, békességben, mert látták az én szemeim a te üdvösségedet." (Lk 2, 29-30)
A keleti bölcsek és a betlehemi pásztorok is örültek és meglátogatták a kisgyermeket. Örüljünk hát mi is, hogy velünk az Isten, és léiekben menjünk el mi is Betlehembe, imádással és lelki énekekkel. Ámen
Salánki István lelkipásztor

Dicsõség mennyben az Istennek!
Dicsõség mennyben az Istennek!
Az angyali seregek
vígan így énekelnek:
Dicsõség, dicsõség, Istennek!

Békesség földön az embernek!
Békesség földön az embernek!
Kit az igaz szeretet,
A Jézushoz elvezet,
Békesség, békesség embernek!

Dicsérjük a szent angyalokkal,
Imádjuk a hív pásztorokkal
Az isten! gyermeket,
Ki minket így szeretett,
Dicsérjük, Imádjuk és áldjuk!

Ó Jézus! Ne vess meg bennünket,
Hallgasd meg buzgó kérésünket!
Jászolánál fogadjuk,
Hogy a vétket elhagyjuk,
Ó Jézus, ne vess meg: Hallgass meg!

Dicsõség az örök Atyának
És értünk született Fiának,
Mindkettõ Szent Lelkének,
Áldások kútfejének:
Dicsõség, Dicsõség Istennek!

Aki egyedül van, az karácsony este még inkább egyedül van. Ez a gondolat motoszkált Pál Péter fejében, és ettõl valahogy olvasni sem volt már kedve. Behajtotta a könyvet úgy, hogy a jelzõt is elfelejtette odatenni, ahol járt. Nem baj, majd megtalálja.
Csengett a telefon. Valaki egy diákszállót keresett. Pál Péter elmagyarázta, hogy ez nem diákszálló, hanem magánlakás. "Bocs..." - bökte ki a mutáló kamaszhang, és letette a kagylót. Pál Péter azonban nem tette még le. Úgy szorongatta, mintha várná, hogy valaki ismét beleszól és megkérdezi: "Mit csinál most éppen?" Vagy talán azt, hogy: "Mit vacsorázott?" Hisz ilyenkor, karácsony estéjén, nem akármit esznek az emberek. Az ünnepi menünek hagyományai vannak. Ezen eltûnõdött Pál Péter a kagylóval a kezében és abban a percben már döntött is. Mi lenne, ha õ hívna fel néhány embert és megkérdezné: mit vacsoráztak. Ebben nincs semmi elítélendõ. Puszta érdeklõdés, és legalább hangokat hal!. Addig sincs egyedül. Kinézett egy nevet a telefonkönyvbõl. Nagy Vince, okleveles közgazdász. Feltárcsázta.
- Itt Nagy Vince. Tessék.
- Jó estét, - köszönt Pál Péter. - Elnézését kérem, hogy az ünnep estéjén zavarom de ez a munkámmal jár. A "Szabad Közvélemény-kutató Kft." munkatársa vagyok, és szeretném megtudni: mit vacsoráztak ma este.
- Még nem vacsoráztunk, csak most fogunk. Miért érdekli ez?
- Azért, hogy mennyire hû a hagyományokhoz a karácsonyi menüt illetõen.
- Hát... nem is tudom - vált bizonytalanná a hang - nálunk kacsasült lesz.
- Nem rántott hal?
- Nem. Kacsasült.
- Édesség?
- Csúsztatott palacsinta.
- Értem. Köszönöm, uram, a felvilágosítást és jó étvágyat kívánok a vacsorához. Pál Péternek elmúlt a rossz hangulata, felderült a kedve. Nem is rossz ez az ötlet. Még a profi közvélemény-kutatók is megirigyelhetnének. Folytatta a munkát. Egymás után hívta fel a telefonkönyvbõl találomra kibökött számokat. Érdekes módon, mindenütt szívesen válaszoltak a kérdéseire, sõt, akadt olyan is, aki röstelkedett, hogy nem hagyományos az étrend.
- Holnap már nálunk is hal lesz - mondta egy asszony -, de most birkapörköltet csináltam. Az uram azt szereti. Jó csípõsen, ahogy dukál.
Nem tudta már hányadik telefonálásra szólt bele egy mélyen búgó, kellemes nõi hang. Talán azért is tûnt olyan kellemesnek, mert egy régi lány hangjára emlékeztette. Neki is feltette a kérdést, mint addig mindenkinek. A nõ kis szünet után válaszolt.
- Nem vacsoráztam semmit... - mondta -. Tudja, én egyébként sem szoktam vacsorázni. Legfeljebb egy joghurtot vagy egy almát. Fogyókúrázom.
- És a családja? Õk azért vacsoráznak, vagy nem?
- Egyedül élek... - mondta a nõ. - Amíg élt az anyám, addig persze más volt a helyzet. Ó ragaszkodott a hagyományokhoz. ilyenkor, karácsony este, mindig rántott hal volt meg mákos bobájka.
- Mákos bobájka? Az micsoda?
- Hát... Mákosguba. Így sem ismeri?
- így már igen. Azt és is sokszor ettem gyermekkaromban. Istenem, de régen volt!
Pál Péter nagyot sóhajtott. Pillanatnyi csend akasztotta meg a beszélgetésüket.
- Maga is egyedül van? - kérdezte ekkor a nõ.
- Egyedül. Hogy találta ki?
- A sóhajtásából. Jó fülem van. És ugye nem is annál a közvélemény-kutatónál dolgozik?
- Nem. Banktisztviselõ vagyok. És maga?
- Tanár. Magyar-történelem szakos. Általános iskolában tanítok.
- Szép hivatás... - mondta Pái Péter - gyerekekkel foglalkozni, az szép... Mi a keresztneve?
- Lívia. És a magáé?
- Péter.
- Sokat telefonált már ma este, Péter?
- Sokat. De higgye el, ez csak olyan...
- Ne folytassa. Tudom. Olykor nekem is kedvem támadna, hogy felhívjak valakit csak úgy... csak hallani, hogy válaszolnak... De hát nõ vagyok. Mi nem játszhatunk ezzel.
- Elítél?
- Ugyan. Eredeti ötlet volt és a kérdezz-felelek játék karácsonyi menü ügyben. Úgy gondolom, ezzel nem okozott kárt senkinek. Végül is miért ne érdekelhetné magát, hogy mit esznek ilyenkor a honfitárssal? Egyébként azt is megkérdezhette volna, hogy kinek milyen magas a karácsonyfája.
- Igaz. Magának milyen magas?
- Nekem nem magas. Csak egy fenyõgallyat díszítettem fel. Az is elég: És a magáé?
- Nekem még fenyõgallyam sincs. Nem is bánom. Így legalább azzal áltathatom magam, hogy nincs is karácsony.
- Pedig van... - mondta Lívia, - nagyon ís van... Hallgattak, majd ismét a nõ szólalt meg.
- Péter, szereti maga a mákosgubát?
- Gyermekkoromban nagyon szerettem. Miért kérdezi?
- Ha akarja, holnap estére megcsinálhatom. Addig beszerzem a hozzávalókat. Hála anyámnak, tudom, hogyan kell elkészíteni.
- Jó... - mondta Pái Péter, - de akkor én meg viszek halat. Azt pedig én fogom kisütni. Rendben?
- Rendben... -nevetett a nõ. - A címem már úgyis tudja. Hiszen ott van az is a telefonkönyvben. Akkor holnap este várom.
Aki egyedül van - jutott eszébe ismét Pá! Péternek, amikor letette a telefonkagylót -, az karácsony este még inkább egyedül van. De hát mikor történjenek csodák, ha nem éppen ezen az estén?
És mint a betlehemi csillag az égen, úgy szikrázott bele a remény.

2003. november 29. du. 3-7 óráig Karácsonyi vásárt tartunk. Kérjük a testvéreket, hogy aki segíteni szeretne, jelentkezzen Matusz Erzsébetnél. Tel.: 020 8959 7976. Továbbá keresünk vállalkozó kedvû hölgyeket, akik beigli és más házi sütemények sütésére vállalkoznak. Megunt dísztárgyakat is szívesen vesszük, kérjük juttassák el egyházi központunkba. Minden bevételt egyházunk javára fordítunk.
December 20. du. 6 órakor Karácsonyi mûsor egyházunk tagjainak és a magyar iskola diákjainak részvételével.

Karácsonyi istentiszteleteink: