Én vagyok, ne féljetek! Békesség néktek!

Húsvét van: a Feltámadás nagy-nagy diadalát ünnepli a világ.Még tegnap három kereszt árnyéka vetődött a földre, sírtunk a keresztfa lábánál, szomorúság fojtogatta torkunkat és zokogás tört fel a lelkünkből, hiszen az a Jóság, Szeretet függött rajta, melyhez foghatót még nem hordozott a föld. Még hallottuk Krisztus utolsó sóhajtását ajkáról: Uram,kezedbe ajánlom lelkemet! Még látjuk a megriadt tanítványokat, akik csak távolról merik szemlélni a "nagy tragédiát", mert nem hagyja el a félelem a szivüket és csak három embert látunk a kereszt alatt akiknek szivében erősebb a szeretet a félelemnél. Szivük már nem remeg, mi érheti őket nagyobb tragédia a legnagyobbnál?... Elvégeztetett!
Elvégeztetett?-de vajon végződhetik-e isteni küldetés a halállal?
Lehet-e a szenvedésnek,az önfeláldozásnak a vége a koporsó, az elmulás?
Ennek a szentséges életnek méltó folytatásaként mi jöhetett volna más mint a nagy, véres igazoló pecsét: nagypéntek önfeláldozó szenvedése és halál-bizonyítéka azok számára és azokért, akiket szeretett, akiket meg kellett tanítania arra, hogy az igazságot nemcsak élni kell, de azért meg is lehet, sőt meg is kell halni, hogy az Igazság tovább is élni tudjon?
De ma a diadal ünnepén rá kell eszmélnünk, hogy a Jóság és Szeretet igazi megtestesítője mindvégig határozottan hangoztatta, hogy az Atyától jött, hogy Isten fia, hogy Isten.És felmerül a kérdés: vajjon hihetjük-e ezt? De kinek hinnénk, ha nem Neki? Hiszen már életével hitelesítette mindazt,amit magáról állított. De neked,te szegény ember,- ki a kétkedések és kereső tudni akarás megtestasítője vagy - ez még mind nem elég! Istenséget bizonyítani, emberfelettire, csodára vársz. Abban igazad van,hogy a tét nagy, hiszen a lelked sorsáról, jövőjéről van szó.
Ez a vágy tört be a sziklasír mélyére is, ez hengerítette el a hatalmas követ arról a szívről, amely ismét dobogni akart érted, kilépve a halál merevségéből, hogy járjon a föld felett és az emberi szívek között. Igaz, hogy ebben a lármás világban nehéz meghallani az Ur szelid szavát: Békesség néktek! De ha éppen meghallanánk is, éppen úgy elrémülnénk mint az apostolok, mert az élet kereszteket ácsol. Judások gombaként szaporodnak. Az ezüst csörgése minden zenénél kedvesebb, a hazugság magára ölti az igazság arcát, szava édesebb a méznél s félelmek sorozata tölti meg a lelkeket.De vajon van-e ok a félelemre azoknak, akikkel Ő van? Mert Ő ott van! ...ne féljetek, én vagyok! De vajon, mi is vele vagyunk? Meghalljuk-e Őt? Mert most választanunk kell, vagy Vele vagy Ellene.
Halált legyöző Krisztusunk, megváltást nyert az ember, mert feltámadtál és most már teljes fényben láthatom istenségedet: nem kételkedhetem többé, hiszen már látlak teljes mivoltodban. Ezért kellett Neked Urunk, lejönni közénk, hogy meggyőzd az életet és megmutasd a krisztusi életet, amelyet tőlünk kívánsz Te:az Isten, a most már tanítást, példát,meggyőzést adó Isten.

2008. Nagyhetében
Áldott Huvéti ünneplést kíván özv. Lázárné – Zahn Dalma Enikő, ref. lelk.

Teljes anyag: PDF