Köszöntjük a magyar reformátusok III. Világtalálkozóját

Karácsony Sándor szavaival (A Magyar Világnézet, Bp 1941, 347. old.) élve "Magyarnak lenni annyi, mint másokhoz képest lenni. Soha sem magam, soha sem magamban, soha sem magamnak és soha sem magamra. Ez a táj parancsa: a végtelen itt. A vallás három világnézet óceánja találkozik itt: Krisztus nyugati és keleti egyháza és az iszlám. Itt és most magyarnak lenni annyi, mint hídnak lenni a népek eszmék, tájak és korok között. Híd a magyar táj és híd a magyar sors is."

Amikor a millecentenális ünnepségek sorozatához kapcsolódunk, mi egy ilyen evangéliumi "magyar"- látást képviselünk. A magyar reformátusságnak Partiumban és Erdélyben gyülekezo III. nagy seregszemléjére, Istennek velünk kötött szövetsége szüntelen megújításának elve alapján Szolgálatunk is imádságos lélekkel készült. Eljöttünk, hogy a Világtalálkozó központi témája Zsolt 90,1: "Uram Te voltál hajlékunk nemzedékrol nemzedékre", Nagyváradtól - Sepsiszentgyörgyig és a Kárpátmedencére terjedo rendezvénysorozatán felmutassuk az együvé tartozásunkat.

Egyetemes egyház csak ott van, ahol helyi egyházak vannak, s az egyházat az teszi egyházzá, ami a helyi egyház bizonyságtételében (martyria) istentiszteletében (leitourgia), közösségében (koinonia) és szeretetszolgálatában (diakónia) történik. Az egyház a helyi egyházak olyan családja, melynek minden tagja nyitott a mások szükségeire és kész arra, hogy lelki s anyagi javait velük megossza. Tudnak egymásról, egymást látogatják és érzik az együvétartozást s ezt munkálják.

A missziói egyház mindenütt a világon ezt szolgálja. Mi is Nyugat-Európában. Ennek a lelki országnak földi konzulátusai az egyes gyülekezetek. Minden gyülekezet amíg benne tisztán hirdetik Isten országa üzenetét, az Ígét és komolyan megtartják Isten országa rendjét, hivatali állomása Isten országának. A külso templomban összegyult hívek belso temploma épül s a gyülekezet a maga láthatatlan lelki szövedékében belefonódik a láthatatlan anyaszentegyházba, a szentek egyégébe.

Ez a Világtalálkozó, mint az egyetemes keresztyénség egy jellegzetesen magyar megnyilvánulása, számunkra nem jelent sem felekezeti, sem nemzeti elkülönülést, sot a magyar keresztyének egységét ökumenikus alapon szolgálja. Ezért vagyunk itt, nem a propagandát keresve, hanem a misszió feladatát. Ezért nem fontos, hogy hány nyugateurópai tagot képviselünk a hozzávetolegesen 80.000-es nyugati magyar szórványreformátusságból. Lényegtelen, hogy márványból épült templomokban vagy éppen egyszeru fehérre tapétázott szobákban hangzik az Íge, de magyarúl. Nem szempont, hogy fejedelmi méltóságú püspökök, vagy éppen az Úristen egyszeru palástos közlegényei szolgálnak-e benne. De központi a tét: néhány szegény bunös magyar hallgatja egy szegény bunös ember bizonyságtételét - mint most itt, mert érvényes Isten nagy biztatása és ígérete Luk 12,32: "Ne félj te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot'"

Kívánjuk, hogy a magyar reformátusok III. Világtalálkozúja is ezt munkálja s benne a vakmero reményt: a magyar fennmaradás megvalósulását!

Dr Békássy N Albert, világi elnök,
1996. július 26.