Az a dolgunk, hogy Krisztust magyarul hirdessük!
(A Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozójára)
Dr Békássy N Albert és Varga Pál

Szétszórtságunkban - Nyugat-, Közép- és Észak-Európa területén - magyarnyelvű igehirdetést és lelkigondozást végzünk tizennégy országban a reformátusok és protestánsok között. A Nyugat-Európai Magyarnyelvű Református Lelkigondozó Szolgálat (NyEMRLSz) történelmi szerepe és egyedi volta olyannyira rendkívüli, hogy kitűnik minden más nemzet menekült-, vagy bevándorló egyházi szervezete közül. Zürichben bejegyzett jogi személy és a zsinat-presbiteri elv szerint meghatározott európai keretszervezet, amely nyelvi és felekezeti szórványhelyzetben a lelki értékek és a magyar református hagyományok megőrzésére hivatott. Vállaljuk Európa országaiban a Kárpát-medencén kívüli magyar reformátusság csúcsszervezeti képviseletét a reformátusság nemzeti egyházai és a Kárpát-medence tömbreformátussága között. A NyEMRLSz nem egyházkerület, nincs lelkész-egyesületünk sem és nem vagyunk tagjai a Református Világszövetségnek (WARC). 1944-ben Ravasz László püspök megbízásából és az Egyetemes Református Konvent egyházjogi folytonosságával (7876/1944 iratcsomó) Nagy Sándor, Soós Géza és munkatársai irányításával kezdődött a NyEMRLSz hőskora. Országokként megalakították az elsősorban protestáns és egyetemes alapon működő állandó magyar református egyházi szervezetet, a Szórványban Élő Magyar Református Egyház-at (SzÉMRE). Tisztségviselőiként Harsányi András első lelkészi elnököt Varga Sándor követett, első világi elnökként pedig Koszorús Ferencz, volt vezérkari ezredes szolgált. A SzÉMRE jogutódja az 1957-ben európai keretszervezetté alakult Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat, amely 1993-ban - nemzetiségi jellegét hangsúlyozva - elnevezését a Nyugat-Európai Magyarnyelvű Református Lelkigondozó Szolgálatra módosította.

Célunk és feladatunk: a "vallás és vállalás" a nyugat-európai hatalmas méretű szórványban. Nyolcvanegynéhány városban tartunk magyar protestáns istentiszteletet. Megboldogult elődeink helytálltak (4 kép). Emberileg csaknem teljes magukra hagyatottságban hűséggel, szellemi-, lelki, és anyagi elkötelezettséggel harcolták "ama nemes harcot" (2 Tim 4,7). Mi folytatjuk e harcot a hitért, anyanyelvünkért és önazonosságunkért. Igyekezünk megőrizni egyházi és kulturális örökségünket és közösségeinket, a gyülekezetek közötti közvetlen tájékoztatást és a kapcsolattartást. Az “egymást lássátok – halljátok" kapcsolattartás.feladatának a gyülekezeti lapokkal, látogatásokkal, rendszeres levelezéssel és a kölcsönös tájékoztatással igyekszünk eleget tenni A "Refnet" oldalain 1996 óta hírt adunk magunkról a világhálón (http://www.mujweb.cz/www/refnet) is, folyamatosan frissítve honlapunkat.

A Magyar Református Világszövetség (MRVSz) egyik alapítójaként 1991-ben Területi Egységgé szerveződtünk. Bütösi Jánost - a MRVSz első elnökét pedig - megbízatása lejártával 1996-ban, a NyEMRLSz tiszteletbeli tagjává választottuk, a világ magyar szórványreformátusságának lelkigondozására fordított munkássága elismeréséül. "János bátyánk" szeretetével és közöttünk való fizikai jelenlétével, egyetemességével, prófétai igehírdetésével és hittudományi tevékenységével bizonyította sokszínű szolgálatát, megalapozta a MRVSz ígéretes jövőjét.

Az évszázad végére bekövetkezett közép-kelet-európai rendszerváltás után új területi egységekkel gazdagodtunk (Berlin, Prága és a balti országok). Növekedésünkkel azonban gondjaink nem kisebbedtek! A befogadó országok – ahol csak tehették – lerázták magukról és teljesen megszüntették a "menekülteknek" már nem nevezhető magyar ajkú adófizetőik pénzéből visszaszármaztatott csekély anyagi támogatás kötelezettségét. E leépítés következtében sokfelé továbbra is megoldatlan a folyamatos magyar szolgálat és nehéz a magyar gyülekezetek lelkészeinek helyzete. Főállásban 40 - 50 magyar református lelkész dolgozik a befogadó országok egyházi keretében, de csak tucatnyi végez - többnyire önként és díjmentesen - magyar szolgálatot. Kivételt képviselnek az angliai, illetve a hollandiai magyar reformátusok, akik sanyarú körülményeik között is önfenntartók. Sokfele aggasztó a bizonytalan anyagi lét és helyenként lelkészhiányt okoz. Külön fejezet az egyedüli nyugati magyar gimnázium gondja Németországban.

Egyházpolitikai megfontolásból, a II. Világháborút követő mintegy fél évszázadban szüneteltettük kapcsolatainkat a Kárpát-medence tömbreformátussága hatalom irányította hivatalosaival. Alkalmas időben ezt újraindítottuk, amikor 1991-ben, a svédországi Lundban tartott 4. Nyugat-Európai közös protestáns magyar hittudományi tanácskozáson, eloször vettek részt a Kárpát-medence protestáns egyházainak képviselői (1. Kép). Hosszútávú terv született Lundban az európai magyar protestáns egyházak és a Kárpát-medencei történelmi protestáns egyházak közötti lelki vérkeringés helyreállításáról. Először 1992-ben Sárospatakra "tértünk haza gyökereinkhez " (2. Kép). Azóta kétévenként váltakozva találkozunk Nyugat-Európában (3. Kép) és a Kárpát-medencében. Körbelátogatjuk a történelmi protestáns egyházakat. 1994-ben Kolozsváron illetve Nagyváradon, 1996-ban a felvidéki Észak-Komáromban, 1998-ban pedig Kárpátalján, Beregszászon tartottuk hittudományi tanácskozásunkat és a Küldöttközgyűlést (a NyEMRLSz legfőbb kormányzó testületének évenkénti tanácskozását). A Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatához (MRETZs) pedig 1995-ben csatlakoztunk.

A múlt század kilencvenes éveiben bekövetkezett közép-kelet-európai történelmi fordulat megfelelő politikai értékelésével a nyugatra sodródott magyarok helyzete is másként alakult. Gyülekezeteink törzsgárdája ma már nem anyaországi "emigráns". Lassan elfogynak az ötvenhatos menekültek és leszármazottjaik már alig tartanak velünk. Vegyes házasságban élnek, többnyelvűek. A gyülekezeteink tagjainak többsége és a vezető szerepet vállalók lelkes csapata a nyolcvanas évek erdélyi menekülőiből áll. Az erdélyiek "kirajzását" a lényegesen kisebb nagyságrendű jugoszláviai magyarok követték. Új jelenség a külön csoportot képviselő külföldön gyermekvigyázást vállaló fiatalok, akik néha egy évig is kitartanak gyülekezeti közösségeinkben. Növekszik a hosszabb-rövidebb ideig közöttünk tartózkodó műszaki fiatalok és az egyetemi továbbképzésre érkezők száma is. Ők a nemzetközi nagy cégek vonzásában meghatározott feladatkör ellátására érkeznek. Sokszor nincs vallásos hátterük s ha van, akkor elég hiányos. Az itt élőkhöz nem kötődnek állandó jelleggel, egyházi és egyesületi rendezvényeinken csak véletlenszerűen bukkannak fel. A világhálón tartják a kapcsolatot egymással és az otthoniakkal, és csak elvétve velünk. Ausztriában, Belgiumban, Csehországban, Svájcban, Németországban, Franciaországban, Angliában, Hollandiában, a Skandináv és a Balti - államokban, szerény becsléseink szerint - mintegy negyed millió magyar él. Ezek jó egy negyede protestáns, de közülük legfeljebb öt-tíz százalék tartozik a magyar gyülekezetekhez. Az országonkénti magyar szolgálatok jövőjét önazonosságunk megtartásában véljük, a magyar nyelvű lelkigondozásnak a biztositékát pedig a területi nemzeti egyházak keretébe történő beillesztésével szorgalmazzuk. Svédországban, Norvégiában és Finnországban az önfenntartásra alapozott magyar szolgálat jogalapot szolgáltathat egyházfenntartási járulék beszedésére.

Minden gyengeségünk és gyarlóságunk ellenére azt is látnunk kell, hogy önazonosságunk erősödik. "Csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk" (Vargha T, Halleluja).A nyáj maradéka él és élni akar. Isten segítségével folytatjuk a harmadik évezredben is azt a szolgálatot, amelyet hitvalló elődeink egy emberöltővel ezelőtt Európaszerte elkezdtek. Ha ebből az irányból közelítünk teendőink felé, akkor nem panaszkodunk, hogy milyen szorongatott helyzetben vagyunk. Bár ez a megközelítési mód is indokolt, mert beszélnünk kell arról is, hogy fogyunk, pusztulunk, elődeinket temetjük (4. Kép) és a beolvadástól nem mindnekit sikerül visszatartanunk. Új lehetőségeink a kevésbé hagyományos megoldások keresését indokolják - egyfajta úttörőszerep vállalására kényszerítenek. Mi tehát az európai magyar szórványreformátusság érdeke? Az, hogy az erők összeadódjanak! A jóakaratú emberek többsége ezt be is látja. A harmadik évezred kezdetén itt munkálkodni azt jelenti, hogy szembenézünk a gondokkal és reménységgel várjuk, amit a most következő évezred hoz. A hűségesek esetében a megpróbált egyház hite mindig felragyog. Szórványhelyzetben a protestáló hit létjogosultsága megvan a magyar reformátusságban s küldetéstudata az általános keresztyén küldetés része. Össze kell fognunk az egyetemes egyházi és közéleti teendőinkben, hogy kallódó egyházi közösségeink megmaradhassanak. Ha a magyar református egyház az Ige egyháza, akkor benne nem tünnek el a népünk hitét és sajátos nemzeti jellegét mutató jegyek, de átminősülhetnek. Nem a nemzeti eszmékre építünk, nem magyarságunk hangsúlyozása lesz az alap, amely szerint az Igét a magunk képére, és hasonlatosságára igazítjuk, vagy nemzeti gondolatainkat a vallás színébe és ruháiba öltöztetjük, hanem hányatott és megtiport nemzetünket ráépítjük az egyetlen biztos alapra, Jézus Krisztus tanítására. tudva azt, hogy itt többről van szó, mint puszta felekezetközi együttműködésről. Meg kell tanuljuk, hogy Krisztust nem lehet részekre osztani! Ezért, a jóindulatú emberek összefogásával és a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközösségével együtt, a megoldást közös protestáns lelkigondozó szolgálat létrehozásával reméljük megtalálni. Önazonosságuk fenntartásával ebbe beletartozhatnak a nagy szétszórtságban élő reformátusok, evangélikusok, unitáriusok és szabadegyháziak. Ez a kísérletünk bár újabb megosztottsághoz vezethet (a megmaradásukért görcsösen küzdök felekezeti öntudatának féltése miatt), de megoldást jelenthet a kényszerűségből szétszórtan élő sok magyar protestáns önazonosságának megőrzésére. Ugyanakkor rengeteg újabb gyakorlati gond is előkerül. Példaként az egyházi "kiküldési" és "felhatalmazási" kérdések említendők, t.i. ki kűldhet ki - hatalmazhat fel ösztöndíjast, vagy lelkipásztort és melyik gyülekezetbe - melyik felekezet az illetékes, milyen anyagi elkötelezettséggel; ki, kit, hová anyakönyvezhet; mit jelent a kárpátmedencei és a helyi illetékességű nemzeti egyházzal való kettős kötődés, stb. A kárpátmedencei egyházi vezetők és szervezetek védnökségét és felelősségvállalását reméljük. Sérthetetlen gyülekezeteink presbitériumának önrendelkezése, az önhatalmaskodás kísértése ellenére is. A presbitériumokkal való építőjellegű és szoros együttműködés előfeltétele az új egyházi keret megkeresésének. Egyesíteni kell erőinket Isten nagyobb dicsőségére és gyülekezeteink megtartására, hogy hivatásunknak eleget tehessünk. Ez teljességében bár elérhetetlen, mégis - nemzetünk szolgálatában - a kitűzött evangéliumi szeretet és türelem célja nem csak minőségi néppé formálja majd, de megtartja népünket. Hitben, kultúrában, tudásban, civilizációban egyaránt Jézus tanítása szerinti minőséget kell akarnunk. Ez a viszonyulás igehirdetésünk sarokköve is. Ezért nem cserélhető fel az Ige hirdetése üres nemzeti frázisok puffogtatásával. Nemzetünket az évszázadok folyamán, az anyaországban, de különösképpen a kisebbségi- és szórvány sorsban az egyház tartotta meg öntudatában. Mi is azon munkálkodunk, hogy anyanyelvünkön tisztelhessük az Urat Európa-szerte és gondoskodni szeretnénk arról, hogy magyarul beszélő református keresztyénekhez érkezett Urat, utódaink is anyanyelvünkön ismerhessék meg. Ez pedig már nem csak azt jelenti: megjósoljuk a jövőt, hanem azt, hogy felelősen meg is alkotjuk! Lelkesítő vezetőink voltak és vannak, de a harmadik évezredben nem csúcsoknak kell érintkezniük, hanem a fonalaknak kell egybeszövődniük. Erre kitűnő lehetőséget biztosíthat a MRVSz és a világtalálkozók.

Megmaradni úgy tudunk, ha összetartunk. A református-evangélikus szórvány nyugat-európai párbeszéde sok kérdésben példás lehet. Szórványhelyzetben összefogással keressük a magyar protestánsok megmaradásának lehetőségét. A magyar református jövő megtartását ebben az évezredben magasabb szintű, új minőségű – felekezeten felüli összefogással műveljük. Az egyetemesség nem ütköző, hanem híd. Hinnünk kell abban, hogy érdemes magyar reformátusként megmaradnunk nem csak a Kárpát-medence földrajzi széttagoltságában megkérdőjelezett haza számára, de a nagyvilág bármely pontján is, ahol tisztességet szerzünk annak az egyetemes szellemi hazának, amelyet lelki közösségként magyar reformátusságunk képvisel. Két átfogó jellegű református szervezetünk, a MRETZs és a MRVSz, fennmaradásunk gyakorlati kérdéseinek rendezését és rendszerezését biztosíthatja. Elvárjuk a kárpát-medencei tömbreformátusságtól a nagyvilág magyar reformátussága felé forduló megértését és gondjaink átfogó rendezését reméljük a legközelebbi Világtalálkozónkig.

1. 1. Csoportkép a svédországi Lundban, 1991. szeptember 10-14. tartott IV. Magyar protestáns hittudományi tanácskozásáról. A találkozón első alkalommal vettek részt a Kárpát-medence történelmi protestáns egyházainak képviselői. A NyEMRLSz Küldöttközgyűlése itt határozta el a lelki vérkeringés helyreállítását, valamint a testvériség ápolását a Kárpát medence történelmi protestáns egyházaival.

2. 2. Sárospatak 1992. szeptember 15-18: "Hazatérés a gyökereinkhez" a NyEMRLSz hittudományi tanácskozása szünetében. Dr Hegedűs Lóránt püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, előzőleg Budapesten, a Zsinati irodán fogadta a NyEMRLSz elnökségét és tárgyalt a kétoldali kapcsolatokról.

3. 3. Hittudományi tanácskozását tartja Edemissen/Hannoverben a NyEMRLSz 1997. október 10-14. Márkus Mihály püspök, a Magyar Reformátusok Világszövetségének (MRVSz) alelnöke vendégelőadóként vitaindító előadásában arra a kérdésre kereste a választ, hogy "klerikális-e a magyar reformátusság?" Balla Tibor, a Magyar Református Presbiteri Szövetség elnöke pedig a presbiterek szolgálatáról szólt.

4. 4. Hamvasztás előtti hálaadó gyászistentisztelet Lundban. Békássy Zoltán délvidéki nyug. ref. esperest nyolc éves svédországi tartozkodása után, 1999. Június 15-én 90. életévében szólította Teremtője magához. Hatvanegy esztendeig a hivatalosak palástjával szolgálta Anyaszentegyházunkat, hitte magyar népünk megmaradását a Krisztusban.