Mit jelent az, hogy "protestáns"?
AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA
XII. évfolyam 20. szám. 2001. október 15. (5.old.)

A modern nyelvek ismeroi mind tudják, hogy mit jelent a "protestálni" fonévi igenév, vagy ennek- a megfeleloi. A "testál" igéhez csatlakozó "pro-" prepozíció jelentése (mint "valamivel szemben") általában egy nagyon hangsúlyos negatív jelleget kölcsönöz annak a szónak, amelyikhez kapcsolódik. Valaki "protestál"-hat, tehát tiltakozhat a háborúval, igazságtalansággal, korrupcióval, erkölcsi lazasággal, a feslettséggel szemben a keresztyén hitvallásra hivatkozva, de mégis a kifejezés általánosan használt jelentése nem egyezik meg a szó eredeti értelmével.
Ama ténynek a tisztázására, hogy a "protestálni" eredetileg más jelentéssel bírt, mint a manapság megszokott értelme, foképpen azért fontos, mert a "protestáns" kifejezés átkerült a magyar nyelvbe is, és a hétköznapi magyar szóhasználatban is félreértelmezheto. Ugyanis "protestáns"-t gyakran úgy értik, mint "tiltakozó"-t; mint aki tiltakozik például a katolikus egyházzal és annak tanításaival, meggyozodéseivel - például Szuz Mária és a szentek imádásával, vagy a pápa és a bíborosok befolyásos hatalmával - szemben.
Mindamellett, hogy a "protestánsok" valóban tiltakoztak, mégis a "protestál" szó nem valami negatív elojelu kifejezés, hanem - éppen ellenkezoleg - pozitív, vagy semleges jellegu ige. Eredete a latin protestariban található, melybol világosan kitunik, hogy a pro- azt jelenti, hogy (valami-, vagy valakiért, érdekében. Tehát a "protestál" eredetileg azt jelenti, hogy "valami, vagy valaki érdekében tanúsítani, tanúbizonyságot tenni" vagy semlegesebb értelme szerint: "ünnepélyesen kijelenteni; kinyilatkozni".
Akkor, amikor Luther 1518-ban a Resolutionest, az 1517. október 31-én kifüggesztett 95 tételét magyarázó iratát fogalmazta meg, azzal kezdte a nyilatkozatát, hogy: Protestor... ("Protestálok..."), de ezzel semmi ellenkezot nem akart mondani azokkal szemben, amik a Szentírásban, az egyházatyáknál, az egyházi törvényekben, vagy a pápai határozatokban megírattak. A Genfi Hitvallás (1536) is azzal kezdodik, hogy: "Eloször is kinyilvánítjuk (nous protestans), hogy a mi hitünk és vallásunk szabályai, melyeket követünk csakis a Szentírásban foglaltakhoz igazodnak." A reformátorok nagyon sok ehhez hasonló iratukban "protestáltak", abban az értelemben, hogy az Evangélium bizonyságtétele mellett, illetve javára "nyilatkoztak", "tanúskodtak".
De mindettol függetlenül, a "protestál" mai értelemben használt jelentése sem volt idegen a reformáció mozgalmának idején. Például a speyeri birodalmi gyulés lutheránus résztvevoi 1529-ben egy protestatiót nyújtottak be, amelyben a reformációval szembeni viszonylagosan toleráns magatartás (melyet ugyanaz a birodalmi gyulés határozott el 1526-ban) visszavonása ellen tiltakoztak. De ez a protesratio sem maga a katolikus egyház ellen szólt, hanem a speyeri birodalmi gyulésnek egy olyan politikai határozata ellen, amely a reformáció elnyomását szorgalmazta. Ennek nyomán a reformáció híveit "protestánsoknak" minosítették. De ez a megnevezés nem jelent mást, mint az Evangélium bizonyságtétele melletti kiállást a katolikus egyház reformálásának javára, és az ezt meggátolni próbáló korabeli politikai ellenkezés leküzdését. Bár a jövoben is elkerülhetetlen lesz a "protestánsok" megbélyegzettsége amiatt, hogy a "protestáns"-t ezután is a "tiltakozó"-val fogják azonosítani, mégis fontosnak látszik, hogy legalább maguk a protestánsok legyenek tisztában a "protestáns" mivolt eredeti értelmével: vagyis azzal, hogy a protestánsok nem a katolikus egyház ellen tiltakoznak, hanem a Jézus Krisztus evangéliumáért szállnak síkra, mely küzdelem ma sem vesztette el a maga örök érvényu szükségességét.


Dr. Riemer Roukema
Fordította: Tunyogi Lehel