“BURG KASTL - A MAGYAR ÖRÖKSÉG RÉSZE”

Budapesten az Országház Főrendi termében 2010. október 22.-én ünnepélyesen emlékeztek az egykori magyar gimnázium - a magyar emigráció egyik szellemi műhelyéről. Az intézmény idén júniusban megkapta a Magyar Örökség díjat.

Az ünnepélyről készült híradás a Duna-TV honlapjáról rákattintással letölthetö http://www.dunatv.hu/itthon/burg_kastl.html

A bajorországi Burg Kastl Magyar Gimnázium az '56-os forradalom és szabadságharc után sok ezer magyar menekültnek adott otthont és anyanyelvi tanulási lehetőséget. A „Burg Kastl ALUMNI e.V. Egyesület” http://www.kastlalumni.eu/ és a Népfőiskola Alapítvány rendezésében a Parlamentben egykori diákok emlékeztek a legendás alma materre, a magyar emigráció egyik szellemi műhelyére. Emlékképek, kordokumentumok idézik az intézmény majd hat évtizedes múltját. A parlament padsorait ezúttal egykori diákok és nevelők foglalták el. A vendégeket Kövér László, az Országgyűlés elnöke is köszöntötte. A T. Ház elnöke szerint a gimnázium növendékei életre szóló elkötelezettséget kaptak a magyar ügy, a magyar nemzetközösség iránt. ”Kastl mindig a közösség, a nyelv és a kultúra tiszteletére tanított. Ez volt, és ez lesz a küldetése, amellyel útjára bocsátotta tanítványait” Az ünneplőket levélben köszöntötte Orbán Viktor miniszterelnök is. A kormányfő szerint 1956 két dolog miatt is a egész világtörténelem nagyon fontos fejezetévé vált: egyrészt mert a hazánkból a világ minden tájára menekülő, és új hazájukban otthonra lelők magukkal vitték az 1956-os forradalom és emlékét, s így az események egyúttal a befogadó nemzetek történetének részévé is váltak, másrészt 1956 azért vált közös történelmünk kitörölhetetlen emlékévé, mert a magyarokkal szolidaritást vállalók, az elesetteket gyámolítók és a legnagyobb szükségben segédkezet nyújtók tetteikkel valamennyiünk számára örök értékek mellett álltak ki.

A magyar nyelvű gimnázium 1958-tól 2006-ig teljesítette küldetését, a majd hat évtized alatt nagy hírnevet szerzett, szinte legendává vált. Az intézmény falai között mintegy négyezren tanultak, s 180 tanár oktatott. 2006-ban bezárta kapuit, de az Öregdiákok Szövetsége és az egykori diákok elkötelezetten viszik tovább szellemiségét, ápolják hagyományait.

Az ökumenikus hálaadás teljes szövegét alább közöljük, mellyel Mt özv. Lázár Csabáné Zahn Enikő ref. lelk. szolgált a parlamenti ünnepélyen:

Áldás békesség! Kegyelem néktek és békesség Istentől és a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. Ámen

Szeretettel, tisztelettel köszöntöm a kedves egybe gyűlteket, a német és magyar állam tisztségviselőit , és államfőjét a Burg-Kastl-i Magyar Gimnázium volt református ill. protestáns diákjai nevében, mint volt iskola Bizottsági tag, és annak a Kastl-iban érettségizett diáknak az édesanyja, akit a Szervező bizottság erre a szolgálatra felkért, de egy baleset és operáció miatt akadályoztatott, de hál Istennek itt űl közöttünk.

Hálatelt szívvel adunk hálát Istennek az elmúlt évtizedekért, amikor a kűlföldre menekült és szakadt magyar testvéreink otthonra találtak, nevelhettek, taníthattak és magyarságtudatát a kint élő magyar gyermekekben plántálták, növelték és megőrizték. Itt is, most is vallást tehetünk, tesznek magyar, keresztyén, keresztyén öntudatukról. Hallgassuk meg Isten szent Igéjét, amit felolvasok Pál Ap.I Kor lev. 3: 6-9 verseiből.

„Én plántáltam, Appolós öntözött: de az Isten adja vala a növekedést. Azért sem aki plántál, nem valami, sem aki öntöz: hanem a növekedést adó Isten. A plántáló pedig és az öntöző egyek: de mindenik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint. Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.”

Kedves Testvérek! Alapigénk egy kép a természetből. A természet is Istennek képét viseli: sőt mi is ott keressük Őt, mintegy az emberi vonásokat is. Beszélünk vetésről, plántálásról, aratásról nemcsak a természeti világrendszerben, de az erkölcsi világrendben is. Aggodva, remélve kérdeztük: arat-e a szülő, ki gyermekéért fárad, áldoz? Lesz-e aratása a tudósnak, bölcsnek eszméi diadalában? Lesz-e aratása a hű polgárnak, a hazafinak népe, hazája virágzásában? Lesz-e aratása a nemes szívű embernek, hogy áldozata nem hiábavaló? Lesz-e aratása iskoláinknak, templomainknak? Mennyi nagy kérdés. Válaszunk az Ige, miszerint mindenki egy és a maga jutalmát veszi a munkája szerint, mert Isten munkatársai vagyunk, az ő szántóföldje. Erről a szántóföldről arat a hit egy fényes, áldott világot, arat a szeretet igaz boldogságot és a remény egy szép jövendőt! Örök igazság ez, hiszen Isten nem csúfoltatik meg.

Mit plántáltak elődeink? Világosságot! Világit arcodon a tiszta öröm, a lelkesedés fénye. Világítanak múltnak s jelennek nagy alakjai s beragyogják fénnyel lelkünket, szívünket, életünket. Ők, akik a kezdeteknél elől jártak, utat készítettek, plántáltak, öntöztek, arattak, fáradoztak, vért verejtékeztek és erősen megragadták hittel, reménnyel a keresztet, tudták, hogy a növekedést mégis, csak az Isten adja. És ti hosszú utat megtett fáradt vándorokként itt vagytok, haza érkeztettek az anyai ölelésbe, itt vagytok és hordozzátok ezt a világosságot, amit az elődök, szülők, nevelők, tanárok és ki-ki a maga helyén megmunkált és elvezetett az élet érettségéhez. Ti tudjátok, hogy ki mit kapott és vitt magával az életbe, kinek mit jelentett ez az iskola, egy tanár egy nevelő jó szava, intése, vagy egy szobatárs megértő hallgatása és törődése. Lehet tudást, világnézetet, emberséget, becsületet, tiszteletet, barátságot, élettársat és szeretetet egy megsebzett nemzet és ország iránt.

Ezért mondjunk röviden hálát és könyörögjünk:

Mennyei édes Atyánk! Alázattal borulunk le előtted és imádkozunk Hozzád, kegyelmes Atyánkhoz, hogy megköszönjük atyai, gondviselő jóságodat, mellyel életünk minden napján, az elmúlt évtizedekben is körülvettél bennünket. Imádkozunk azokért is akik már nincsenek közöttünk-emlékük legyen áldott ! Köszönjük a plántálókat, öntözőket, munkásokat, de legfőképpen a Te áldásodat. Ámen

- FOTÓK