"Lélekben együtt ..." (gyászhír)
Hálát adunk Istennek Szépfalusi István bécsi ev. lelkipásztor szolgatársunkért, akit 69. életévében, 2000. november 30-án hazahivott Termetője, s akit különleges talentumokkal megáldott, általa Isten sok ajándékkal gazdagitott minadannyiónkat. A családja gyászában nemcsak egyháza, de az egyetemes magyarság is osztozik.
Élete, huséges helytállása példaértékű volt mindannyiunk számára. Azzal a biztos tudattal búcsúzunk Tőle és kívánjuk gyászolóinak az Élet Urának a vígasztalását, hogy: "Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg... mert megnyugosznak az ő fáradságaiktól és cselekedeteik követik őket"(Jel.14:13).
Az elhúnyt szolgatárs búcsuztatása 2000. december 7-én 15-órakor volt a bécsi XVI. kerületi ottakringi temető kápolnájában. Szolgálatunkat Nt Soós Mihály bécsi nyug. ref. lelkipásztor, a NyEMRLSz volt lelkészi elnöke képviselte.
Harmati Béla ev. püspök szolgálatával, dec.19-én 14.00-órakor, a hamvainak végsö nyugodalomra helyezésérekor, a budapesti Kerepesi uti temető ravatalozójában lélekben többedmagammal a gyásztisztességet tevőkkel leszek és imádságban búcsúzom.
| MÁSOKÉRT EGYÜTT
(Gemeinsam für andere), 44. évf. 14/746) szám. Bécs, 2000. november 29. ISSN 1026-2156.
|
"Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét, az megtalálja azt" (Máté 10,39) A fényes nap immár elnyugodott In memoriam Szépfalusi István (1932 - 2000) Küszködtem eddig - okosan? bután? - Irgalmas hősként, ahogy lehetett. És mit értem el? Nem sokat, csupán Csak azt, hogy bámulhassatok vagy féltsetek, mint kötéltáncost, aki selyemszálon lépked, rúddal, egy bányató fölött. De ennek vége! Nincs több mutatványom, s a homlokom, mely folyton gyöngyözött, mostantól kezdve nagy szelekbe vágyik, hogy ott időzzön lebegjen, ahol rangrejtve, titkon Isten is tanyázik, s körülsuhogja csöndes tériszony. Csoóri Sándor
|
Szépfalusi István úrnak a "Pro Cultura Hungarica" emlékplakettet adományozza. Budapest, 1992. február 21.
Magyar Köztársaság Művelődés és Közoktatási Minisztere Palástos, bibliás, nyűhetetlen ember. Szószéke szellemi létezés-küszöb. Igéje megtartás-misszió. Ott ingázik VW-jával keskeny mezsgyén az európai Kelet és Nyugat két verme között - rakománya Gutenberg-hagyaték. Különben beszélgessünk Pál apostol szavaival:
|
BETHLEN GÁBOR DÍJ Budapest 1996. november 5. Ha Szépfalusi István neve "fogalom", az én szememben ez úgy az, hogy a név legpéldásabban azonos a "misszió", a "szolgálat" fogalmával; azért is mert itt nem szóban hangoztatják, hanem tettekben cselekszik a missziós szolgálatot; még az adminisztratív jellegű lakcím is - ez az igen széles körben ismert "európai központ" - a gazda (és gazdáné) fogalom-voltát "szolgálja" azzal az utcanévvel, hogy Capistrangasse... Szabó Gyula
Európa egyik legjobb szervezője Szépfalusi István. Hibátlan remeklés volt, az övé és az általa vezetett Bornemisza-társaságbeli munkatársaié. Érzéseim versengenek, nem tudom, melyiké az elsőbbség: a háláé vagy a bámulaté. A háláé, mert 1990 és 1991 késő őszén nem első ízben voltam élvezője annak, amit amúgy vendégszeretetnek hívnak. A bámulaté, mert nem tudom, hogyan csinálja. Talán hihetetlen őszpontosító ereje, minden részre kiterjedő páratlan figyelme, nagy belső fegyelme, szelídíti a zűrzavart renddé, fesztelen együttlétté, könnyed, de fajsúlyos interkommunikáció sorozatává. Az ilyesmihez nyilván sajátos alkat kell, egy intellektusé, akinek alkotó képességéhez ez is hozzátartozik, akinek életműve része, hogy embereket tud összehozni. Vannak mozdulatai, amelyek egy karnagyéihoz hasonlítanak, csak beint, és szempillantás alatt működni kezd a leg-bonyolultabb rendszövedék, a harmónia. Szász János
|
1995. évi Kisebbségek Napja "Kisebbségekért Díj" díjátadó ünnepség Parlament, Kongresszusi Terem, 1995. december 18. Miniszterelnöki Hivatal, Politikai Államtitkár Szépfalusi István, evangélikus lelkész, irodalmár, a bécsi Bornemisza Péter Társaság alapítója
|