Esti áhitat a NyEMRLSz felsőőri tanácskozásán 2012. Július 13.

„Azután visszavitt engem a templom bejáratához. Ott víz fakadt a templom küszöbe alól kelet felől, mert a templom keletre néz. A víz a templom déli oldala mellől, az oltártól délre folyt tovább”  Ez 47:1

Kedves Testvérek!

Szerintem elég egyszerű elképzelni, milyen nagy érték a pusztában a víz. Az ottani hőségben egy korty víz is életet menthet, és életet adhat annak, akiben már alig van élet.
És ebből a vízből folyt ki a templom küszöbe alól, és vitt életet a hőségtől elgyötört tájra. Érdekes módon nem a forrásnál volt a legnagyobb, a legmélyebb, hanem sokkal távolabb, anélkül, hogy más források is belefolynának. Azonban ebben az igében és látomásban parancsolat is van, hiszen érdekes módon nem befelé folyt a víz, és maradt a templomban, hanem kifelé folyt. Isten igéje életet visz kifelé is, a templomon kívülre, mint a víz. Ahogyan a víz kifelé életet vitt, úgy Isten igéjének is ez a feladata, küldetése egy ellenséges közegben, világban. A puszta úgy várja a vizet, hogy közben ellenségesen viselkedik vele, hiszen forró, és így hamar elpárolog a víz. Viszont ha egy kicsit lehűl a talaj, akkor már mohó gyorsasággal issza el a vizet a föld. Fontos az is, hogy a partokra életet visz. A partokon, mint bárhol máshol nem csak egyfajta élőlény van, hanem egy életközösség létezik. Olyan, mint egy gyülekezet, valódi közösség, egymásra utaltságban.
De nem öncélú a víz folyása, hanem annak a feladata az élet alapvető feltételeinek megteremtése. Így nem lehet öncélú az istentisztelet, a vallásosság, és a hit sem. Életet kell vinni ma is olyan helyekre, ahol nincs, vagy korábban volt, de a forróság kivégezte ott a létet. Lelki értelemben egyre nagyobb a kiégett terület körülöttünk, ahol sárga a fű, és száraz a talaj. Így egyre nagyobb a felelősség rajtunk, és egyre komolyabb szolgálat vár azokra, akiknél van egy kevés az élet vizéből. Figyelmeztető jel az is, hogy egyre nagyobb lesz a folyam a templomtól távolodva. Nem csökken kifelé menet, hanem nő, és szélesedik.
Ahhoz, hogy a gyülekezet ne csökkenjen, hanem nőjön, ahhoz imádságra, sok, sok imádságra van szükség. Bár nem feltétlen népszerű, mégis merjünk medre lenni Isten Igéjének, és elvinni minél messzebbre, minél több embernek.

Ámen

Éles György