Távol, adventi előkészületben - karácsonyt váró kedves Testvérek!

"Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt. Ne gondoljátok hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak hanem hogy fegyvert. (…) És a ki ,jól nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám. A ki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. A ki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött. A ki befogadja a prófétát próféta nevében, prófétának jutalmát veszi; és a ki befogadja az igazat igaznak nevében, igaznak jutalmát veszi; És a ki inni ad egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek el nem vesztheti jutalmát."
Máté 10,32-42 (olvasandó még: Lukács 12, 49-53)

Ezekről az Igékről nem igen szeretünk beszélni, mégis, úgy érzem szólni kell. Amikor olvassuk az Igét, talán megrázzuk a fejünket: jól olvastuk-e? Egy német teológus azt írja, hogy ezek az Igék valósággal arcul csapják azokat, akik Jézus szeretetét félreértik. S ma divat a szeretetet félreérteni, ma világjelenség a szeretet jelszavával takargatni és mentegetni nagyon komoly bűnöket. Sokan nem is tudnak többet a teológiából, mint hogy szeretet, meg hogy ne ítélj. Így hullik szét a keresztyénségnek minden tanítása.
A mi keresztyénségünk visszavárja az Urat. Talán sokan kérdezik, hogy eljön-e egyáltalán, ki tudja? De ha jön, bizonyára a karácsonyban száll alá békességgel és szeretettel. A szeretet palástjával majd mindent eltakar, ami itt történik és mi történelemnek nevezünk. Csakhogy, ez téves elvárás!
Ezért mondja el ezeket az Igéket “Ne gondoljátok...” Azt tanítja, hogy Jézus tüzet gerjeszteni jött. Beszél a miatta történő meghasonlásról. Ezekről kell szólnunk, korunk keresztyénségét, önmagunkat kell megmérnünk. Sokan megkérdéeznék: akkor a keresztyénség a békétlenség forrása? A keresztyénségben nincs semmi békesség? Akkor örökké veszekedik, perlekedik, az öklét rázza minden keresztyén és így békétlen?
Nem. Van ugyan békétlensége, de van békessége is a keresztyénnek, csakhogy másként. A békesség azt jelenti keresztyén életemben, hogy megbékélek Istennel. Ez a békesség fölfelé törekszik. S amikor megbékéltem Istennel, itt a földön szikrázni kezd a fegyver. Körülöttem és miattam, az Ige kardja, általam is. Amíg pogány voltam, békében éltem a világgal és Istennek ellensége voltam. Amikor pedig megtértem, jóba lettem Istennel és ellenségévé váltam a világ szellemének. Megtérésemben a harc nem tűnit el, csak átrendeződik.
De ha kihűl a keresztyénség, akkor nem harcol. Olyan jelszavak hangzanak, mint a "tolerancia", de hol tanít a Biblia idegen eszmékkel való toleranciáról? Ilyen a Bibliában nincs. A másik "a másság tiszteletben tartása" - a más vallás, más világnézet, a pogányság. A másság tiszteletben tartásának vannak következményei. Gondoljunk csak az terrorakciók ezerszámú áldozatára, a sátánimádók visszásságaira, ezek mind mások, de Ige erre nincs.
Mit teszünk ma? Teljesen idegen eszmékkel egységre lépünk-e, feladjunk-e önmagunkat? Ezek kemény tények és kérdések. Elárulom-e az Urat, feladom-e az Igei korlátot? Hol a határ? Mire használjuk Jézus nevét? Térjünk vissza az Igéhez, nézzünk magunkba, vizsgáljuk meg magunkat az Ige fényében. Kik vagyunk? Azok, akik Jézust követik a szolgálatban, vagy pedig rohanunk a magunk feje után? Mit választunk a szórványban, kisebb-nagyobb közösségben élő reformátusok az új évezred első karácsonyán? Mit a válaszunk?

Imádkozzunk, hogy vállaljuk Urunkat:
Urunk, bocsáss meg, ha már tudatlanságból mindent elfogadnánk, csak az üzenetedet nem.
Kérünk, hogy Szentlelked által taníts Igédre, hogy hamis lelket és hamis tudományt el ne fogadjunk.
Kérünk, adj kitartást a ránk váró készülődésben. Tarts vissza az árulástól.
Könyörgünk az elvakítottakért, hogy lássanak.
Könyörgünk Európaszerte elültetett magyarajkú gyülekezeteidért, hogy Téged el ne hagyjon.
Adj Urunk szerinted való, de a világ felé irányuló küldetést, ami ugyan nehéz küzdelem, adj erőt, hogy e harcot híven megvívhassuk. Ámen!

Legyen a mi karácsonyunk igazi, boldog ünneplés!

Prága, 2001. Adventjében