A nyugateurópai és ausztráliai magyar reformátusok örömei és gondjai közösek
Világrészek kapcsolatai a MRVSz keretében
Bütösi János elnök úr, a MagyarReformátusok Világszövetségének(MRVSz) szolgálatában 1993. októberében Ausztráliában is járt. Ottani tapasztalatairól a "Hatvankét nap a föld körül" c. kötetben 37 oldalas beszámolót írt(ehez kapcsolható Bibliográfiánk Békássy NA könyvismertető: Szórványmissziós úton. Dr Bütösi János: Hatvankét nap a föld körül a MRVSz szolgálatában, Új Kéve (Stockholm) 1995.3. évf. 5 sz. 15 old. valamint Híreink és Dr Bütösi János: Hatvankét nap a föld körül, könyvismertető, Tebenned bíztunk (MRVSz hírlapja) 23-24. old. 1995. dec. 10. szám). A további együttműködés első lépéseként most, Dr Békássy N. Albert, a MRVSz Nyugateurópai Területi Része elnökénekausztráliai látogatására kerültsor.
A svédországi Lundi Egyetemen tevékenykedő gyermekgyógyász, 1995. febr. 12-23. közt Melbournban szakmaikongresszuson járva, meglátogatta az ott élő reformátusokat. Dr Békássy a NyEMRLSz háromtagú elnökségének (Varga Pál, lelkészi elnök és Jaskó Irén, titkár) testvéri köszöntését közvetítette Ausztráliában. Egyben átadta azokat a svédországimagyar protestáns egyházi kiadványokat is, amelyeket a Svédországi Magyar Protestáns Gyülekezetek Közössége nevébena Molnár-Veress Pál stockholmi lelkész és Veress Zoltán, az Egyháztanács elnöke ajándékoztak. Dr Antal Ferenc a Mt 9,17 (igehírdetésének alapígéjével), Intze Dezső pedig pedig a Gal 2,20 viszonozta és kérte köszöntése tomácsolását Bütösi elnök úrnak.
A Nyugateurópai Magyarnyelvű Református Lelkigondozó Szolgálat (NyEMRLSz) elnöke találkozott a Victoria állambeli Ausztráliai Magyar Református Egyház és az egyébb magyar református egyházi szervezetek lelkészi és egyébb szolgálattevőivel. Személyében a földgolyó ellentétes oldalán először tárgyalt a NyEMRLSz harmadik mandátumát teljesítő világi elnöke a déli félteke majdnem Európa-nagyságú világrész - szigetország magyar református gyülekezetei előljáróival és tagjaival. A nyugateurópai, a kárpátmedencei és az ausztráliai szervezeti s egyházpolitikai kérdések ill. egymás örömei s gondjai kerültek a személyes eszmecserék gyújtópontjába, amelyek folyamán Dr Antal Ferenccel, Csutoros Csabával, Burián Tamás és felesége Erzsébettel, valamint Intze Dezsővel elbeszélgetett. Telefonon Maczi Istvánt és gyülekezetét is köszöntötte, de Sidneyre már nem jutott idejéből.
Személyes élmények
Az ausztráliai egyedülálló állat és növényvilágból rengeteg eukaliptuszfa erdőt, megszámlálhatatlan juhnyájat, szótlan birkanyírást, napnyugtán pingvinparádét, kétlábon ugráló kengurut, koála erszényes macskamedvét és so sok struccmadarat láttam. A déli partok mentén meg a mészkőzátonyokat csodáltam. Egykor ezeknél sok újvilági kalandor hajótöréskor életével fizetett. A csendesóceán déli vulkánikus partvidékén nyilván egyedi élmény az Örökkévaló alkotását közelről szemlélni: az állandóan haragosan hullámzó partmenti vízből kiemelkedő 12 óriási mészkövet. Ezeknek az emberi képzelőerő "a tizenkét apostol" elnevezést adta. Napjainkban is újabb formákat adó óceáni hullámverés következményét szemlélve a "Londoni hídnak" már csak a megmaradt két pillérét láthattam, mert a boltíve beomlott.
A melbournei Nemzeti Galériában korai magyar jellegű emlékekre vadászva megcsodáltam a - feltehetőleg 1848/49-es szabadságharc egy menekültjének - vagy, ki tudja, talán éppen egy aranyásó műalkotását. Riasztott üvegszekrényben őrzik Ernest Leviny "Centrepiece" (központi béke?) nevezetű 1860 körül, ezüstből készült kb.félméter magas szoborminiatűrjét. A művészethez nem értek s nem ismerem az egykori alkotó üzenetét. A szoborcsoport a gyanútlan szemlélőnek egy nagy gomba talpazatán álló álló Szentháromság szobrot mutat, de engem félreérthetetlenül a földgolyó északi felét ábrázoló Kárpátmedence, Magyarország akkori határaira emlékeztet és a szárnyasangyal ott áll áldásra emelt két kezével. Mennnyira időszerű eme mondanivaló a balkáni feszültséggel terhes mai helyzetben! A lelkemben ott lüktetett Radnóti Miklós verse "Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,... Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott Vörösmarty Mihály; annak mit rejt e térkép?" A számomra ismeretlen néhai földim alkotását kései utódként csodálva csupán annyi tudható meg, hogy a művész Magyarországon született 1818-ban, Ausztráliába 1853-ban érkezett s ott is halt meg 1905-ben.
Melbourne, Victoria
Az Ausztrál kontinens nagyságrendben ugyan a második, de legangolosabb nagyvárosa, ahol 50 x 60 km átmérőjű területen 3 milló ember lakik. Közülük felbecsülhetőleg kb. 15.000 magyar, akiknek legalább fele délvidéki. Néh. Antal Ferenc személyével és szolgálatával, itt a Bocskai magyar közösséggel karöltve alakult meg 1973-ban az Ausztráliai Magyar Református Egyház. Az egykori 1.200 egyháztagot számláló közösség ma már négy gyülekezetre tagolódik. Dr Békássy Csutoros Csaba főgondnokkal együtt kettőt látogatott meg: február 19-én a fitzroyi magyar református templomban Istent dicsőítette a délelőtti istentiszteleten, amikor szólt a gyülekezethez. A Bocskai otthonban rendezett hagyományos vasárnapi szeretetvendégségen pedig a presbiterekkel és gyülekezeti tagokkal, Dr Bényei Lászlóval, Antal Péterrel valamint munkatársaival elbeszélgetett. Aznap délután Springvaleben az ott egybegyűlt református és evangélikus híveknek az Ígét hirdetett. Az estig tartó szeretetvendégségen pedig a délvidéki, felvidéki, erdélyi, nyugateurópai ill. nagyvilági közös kapcsolatokról esett szó.
Dr Békássy Albert igei köszöntője Zsid 13, 8-9a; 14-15:
Visszatérni evangéliumi gyökereinkhez