A nyugateurópai és ausztráliai magyar reformátusok örömei és gondjai közösek

Világrészek kapcsolatai a MRVSz keretében

Bütösi János elnök úr, a MagyarReformátusok Világszövetségének(MRVSz) szolgálatában 1993. októberében Ausztráliában is járt. Ottani tapasztalatairól a "Hatvankét nap a föld körül" c. kötetben 37 oldalas beszámolót írt(ehez kapcsolható Bibliográfiánk Békássy NA könyvismertető: Szórványmissziós úton. Dr Bütösi János: Hatvankét nap a föld körül a MRVSz szolgálatában, Új Kéve (Stockholm) 1995.3. évf. 5 sz. 15 old. valamint Híreink és Dr Bütösi János: Hatvankét nap a föld körül, könyvismertető, Tebenned bíztunk (MRVSz hírlapja) 23-24. old. 1995. dec. 10. szám). A további együttműködés első lépéseként most, Dr Békássy N. Albert, a MRVSz Nyugateurópai Területi Része elnökénekausztráliai látogatására kerültsor.

A svédországi Lundi Egyetemen tevékenykedő gyermekgyógyász, 1995. febr. 12-23. közt Melbournban szakmaikongresszuson járva, meglátogatta az ott élő reformátusokat. Dr Békássy a NyEMRLSz háromtagú elnökségének (Varga Pál, lelkészi elnök és Jaskó Irén, titkár) testvéri köszöntését közvetítette Ausztráliában. Egyben átadta azokat a svédországimagyar protestáns egyházi kiadványokat is, amelyeket a Svédországi Magyar Protestáns Gyülekezetek Közössége nevébena Molnár-Veress Pál stockholmi lelkész és Veress Zoltán, az Egyháztanács elnöke ajándékoztak. Dr Antal Ferenc a Mt 9,17 (igehírdetésének alapígéjével), Intze Dezső pedig pedig a Gal 2,20 viszonozta és kérte köszöntése tomácsolását Bütösi elnök úrnak.

A Nyugateurópai Magyarnyelvű Református Lelkigondozó Szolgálat (NyEMRLSz) elnöke találkozott a Victoria állambeli Ausztráliai Magyar Református Egyház és az egyébb magyar református egyházi szervezetek lelkészi és egyébb szolgálattevőivel. Személyében a földgolyó ellentétes oldalán először tárgyalt a NyEMRLSz harmadik mandátumát teljesítő világi elnöke a déli félteke majdnem Európa-nagyságú világrész - szigetország magyar református gyülekezetei előljáróival és tagjaival. A nyugateurópai, a kárpátmedencei és az ausztráliai szervezeti s egyházpolitikai kérdések ill. egymás örömei s gondjai kerültek a személyes eszmecserék gyújtópontjába, amelyek folyamán Dr Antal Ferenccel, Csutoros Csabával, Burián Tamás és felesége Erzsébettel, valamint Intze Dezsővel elbeszélgetett. Telefonon Maczi Istvánt és gyülekezetét is köszöntötte, de Sidneyre már nem jutott idejéből.

Személyes élmények
Az ausztráliai egyedülálló állat és növényvilágból rengeteg eukaliptuszfa erdőt, megszámlálhatatlan juhnyájat, szótlan birkanyírást, napnyugtán pingvinparádét, kétlábon ugráló kengurut, koála erszényes macskamedvét és so sok struccmadarat láttam. A déli partok mentén meg a mészkőzátonyokat csodáltam. Egykor ezeknél sok újvilági kalandor hajótöréskor életével fizetett. A csendesóceán déli vulkánikus partvidékén nyilván egyedi élmény az Örökkévaló alkotását közelről szemlélni: az állandóan haragosan hullámzó partmenti vízből kiemelkedő 12 óriási mészkövet. Ezeknek az emberi képzelőerő "a tizenkét apostol" elnevezést adta. Napjainkban is újabb formákat adó óceáni hullámverés következményét szemlélve a "Londoni hídnak" már csak a megmaradt két pillérét láthattam, mert a boltíve beomlott.

A melbournei Nemzeti Galériában korai magyar jellegű emlékekre vadászva megcsodáltam a - feltehetőleg 1848/49-es szabadságharc egy menekültjének - vagy, ki tudja, talán éppen egy aranyásó műalkotását. Riasztott üvegszekrényben őrzik Ernest Leviny "Centrepiece" (központi béke?) nevezetű 1860 körül, ezüstből készült kb.félméter magas szoborminiatűrjét. A művészethez nem értek s nem ismerem az egykori alkotó üzenetét. A szoborcsoport a gyanútlan szemlélőnek egy nagy gomba talpazatán álló álló Szentháromság szobrot mutat, de engem félreérthetetlenül a földgolyó északi felét ábrázoló Kárpátmedence, Magyarország akkori határaira emlékeztet és a szárnyasangyal ott áll áldásra emelt két kezével. Mennnyira időszerű eme mondanivaló a balkáni feszültséggel terhes mai helyzetben! A lelkemben ott lüktetett Radnóti Miklós verse "Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,... Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott Vörösmarty Mihály; annak mit rejt e térkép?" A számomra ismeretlen néhai földim alkotását kései utódként csodálva csupán annyi tudható meg, hogy a művész Magyarországon született 1818-ban, Ausztráliába 1853-ban érkezett s ott is halt meg 1905-ben.

Melbourne, Victoria
Az Ausztrál kontinens nagyságrendben ugyan a második, de legangolosabb nagyvárosa, ahol 50 x 60 km átmérőjű területen 3 milló ember lakik. Közülük felbecsülhetőleg kb. 15.000 magyar, akiknek legalább fele délvidéki. Néh. Antal Ferenc személyével és szolgálatával, itt a Bocskai magyar közösséggel karöltve alakult meg 1973-ban az Ausztráliai Magyar Református Egyház. Az egykori 1.200 egyháztagot számláló közösség ma már négy gyülekezetre tagolódik. Dr Békássy Csutoros Csaba főgondnokkal együtt kettőt látogatott meg: február 19-én a fitzroyi magyar református templomban Istent dicsőítette a délelőtti istentiszteleten, amikor szólt a gyülekezethez. A Bocskai otthonban rendezett hagyományos vasárnapi szeretetvendégségen pedig a presbiterekkel és gyülekezeti tagokkal, Dr Bényei Lászlóval, Antal Péterrel valamint munkatársaival elbeszélgetett. Aznap délután Springvaleben az ott egybegyűlt református és evangélikus híveknek az Ígét hirdetett. Az estig tartó szeretetvendégségen pedig a délvidéki, felvidéki, erdélyi, nyugateurópai ill. nagyvilági közös kapcsolatokról esett szó.

Dr Békássy Albert igei köszöntője Zsid 13, 8-9a; 14-15:
Visszatérni evangéliumi gyökereinkhez

Hálaadó lélekkel állok itt s mondok köszönetet az egyház Urának, hogy az Ő dicsőségére szolgálhatok közöttetek. Az Igéből buzdítani kivánokés közös feladataink továbbvégzésére szeretnék magam is erőt nyerni. A felolvasott Íge üzenete mintegy összefoglalja a jó pásztor jellemzőit.

Elsősorban emlékezésre hív. Mire? A gyökerekre. Nekünk a nagyvilági szétszórottságban s egyedüllétben pont a gyökereinkhez kell visszatérnünk: az Úr Ígéjéhez. Figyeljünk Jézus Krisztusra, aki tegnap, ma és mind-örökké ugyanaz. Mit tett értünk a választástól az előjövetelig? Ő hordozta gyökereinket. Ne felejtsük el megőrizni evangéliumi hitünket. Jól "bevált" hit ez, két évezred s öt kontinens bizonysága van mögötte.Ne szégyeljük hát a Krisztus evangéliumát. Küzdelmes és szép minden pásztor hivatása, mert krisztusi küldetésről vallunk. Azért viseljük - és akkor viseljük joggal - ha tudjuk, és vállaljuk, hogy hit által Krisztusnak tagjai és igy az Ő felkenetésének részesei vagyunk, hogy nevéről vallást tegyünk. Ez a prófétai küldetés. "Hogy magamat élő áldozatul Néki adjam" - ez pedig a papi küldetés. Krisztus főpapi tisztének e két vonását kiemelve, látom mai aktuális tennivalóinkat.

A hála nemcsak beszéd, de gyümölcs is
Hálaadásra is hív az Íge. A hála nemcsak beszéd, de gyümölcs is. Van miért hálát adnunk: Isten munkálkodik az egyházban és az egyházon kivül is, s azért is, hogy mi jó békeségben élhessünk úgy egymással, mint befogadó környezetünkkel, egységben a többi felekezettel. A hálás és engedelmes pásztor életekedves Isten előtt. A feladata: bűn és ördög ellen ez életben szabad lelkiismerettel harcolni. Erre palástos lelkipásztoraink annakidején esküvel kötelezték magukat. A konfirmációban Krisztus szolgálatra köteleztétek el magatokat Ti is! Ebben való megegyezést, errevaló elszántságot kiván az Úr minden testvéremtől. Igy a ránkbízott közösség érdekében az erős hittel és lankadatlan kitartással való lelkes áldozatvállalás lesz a pásztori szolgálat gyümölcsöző. A jó pásztor hitvallását eként mondja el: "...sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem pályafutásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Ur Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról"(ApCsel 20, 24)

Megőrizni a megőrizhetetlent: Kárpátmedencén kivüli magyarokról
Európa-szerte, szinte külmissziói jellegű munkánk van: mert nincsenek meg - úgy mint az anyaországban - a kulcscsaládok, hiányzik a nemzedékeken általi összetartozás folytonossága. Ez a missziói szolgálat élvezetes és dinamikus dolog ugyan, de nagyon fárasztó. Bizony a feltöltekezésre legalább néhanapján nagyon jó egymással találkozni. Hosszú távon magyarnak és reformátusnak megmaradni, a nemzetek tengerében szinte lehetetlen emberi feladatnak tűnik. A gyülekezeteinkben Isten Ígéjének magyar nyelvű hirdetetése, nemzeti kultúránk megőrzése és továbbadásának szintere - elhivatottságból s talán egy kicsit dacból is -, Néktek bizonyosan Ausztrália, nekünk viszont Nyugateurópa.

Ravasz László néhai püspökünk szavait idézem: ... "Igen, nékünk a nyelvünk nagyobb kincsünk, mint a földünk, mert régibb, s akkor is él, amikor a föld már nem a miénk. Nagyobb mint a történelmünk, mert a történelem a nyelvben elfér, de a nyelv nem fér el a történelemben. Ezt az élő, zengő testet, ezt az óriási és közös műalkotást, kibeszélhetetlen szépségű lélekparkot maga az Alkotó teremtette, sok ezer év finomította, fejlesztette, ápolta, dolgozott rajta az idő, az évszakok járása, természeti és történelmi erők. Lángelmék alkotásaikkal gazdagították, felfedezők kincseiket ide rejtették el, győzelmeikkel ezt szentelték meg. Igazán közös kincsünk: az egyetlen nemzeti vagyon, amelyből a szegény embernek is éppen annyi jut, mint a hercegnek, s csak annak nincs belőle semmije, aki maga dobta el magától".

Gondjainkban, Krisztus megújító munkájának és az emberi tényzőknek öszefüggéséből nem várhatjuk önmagában reformátusságunk bibliai értelmű megújulását és az egymással áhított egységet. Egyedül Krisztus az egyház reménysége. Másfelől viszont, ha Ő megújító hatalmával kézbe vesz bennünket, akkor olyan útra vezet, amelyen járva szolgálatunk,munkánk a konkrét kérdésekben hozott döntésünk a megújulás eszközei és kifejezői lehetnek.

Szívleljünk meg komolyan Nádudvari Nagy János "Figyelmeztetés" cimű versét: "Ki kéne immár mondani: hogy
Krisztus nélkül nem lehet felépiteni újvilágot,
s a jót akaró igyekezet is csődöt mond végül, ha
majd vihar jő s az épületet minden égtáj felöl
körül fújják a dühöngő szelek.

Akkor látszik meg igazán, hogy milyen gyönge az alap
a különben megbámulni méltó nagy épület alatt.
Mert addig állnak a falak, s addig nem lesz semmi baj,
amíg szélcsend lesz s nem támad a világra egy új vihar.
Bizony ki kéne mondani: hogy Krisztus nélkül
nem lehet épiteni minden vihart kiálló új épületet!
Ha nem az Ő igazsága lesz alatta a fő alap:
akkor bizony, ha vihar jő,
ledőlnek a csodálatos falak..."

A jó pásztor szolga és őrálló
A gyülekezeteinkben honos ökuménikus gondolkodás jegyében, töretlen elhivatottsággal szolgálni és mai nyelven mai embereknek hirdetni az Ígét - igy foglalnám össze magyar reformátusságunk komoly értéket, de talán terhet is jelentő jelenét. Úgy egyéni, mint egyházi - közösségi szinten az áldozathozatalt Megköveteli. Magyar imával, magyar mesével, magyar tankönyvekkel, magyar cserkészettel, magyar tánccsoporttal és magyar kultúrkörrel cseperedett gyermekeink egy kis nemzet szemével is megtanulják látnia világot és tudják, hogy magyar öntudattal rendelkezve több és értékesebb polgáraivá válnak Európának ott a földgolyó tulsó oldalán és itt Ausztráliában is, vagy bárhol a nagyvilágban. Ez pedig nem kis dolog. Megőrizni és továbbterjeszteni Európa nyugati vagy északi végeiben, netán Ausztráliában is a gyökereket, hitünket és magyarságunkat. Az őrálló lelkiismeretével legyünk Krisztus parancsainak engedelmeskedő keresztyének. Meggyőződésem szerint kisebbségi és szórványhelyzetben az egyetemes magyar reformátusság szolgálatában mi még többet is tehetnénk. Az a megújulás, amely előbbre visz és kiment bennünket csak a Szentlélek erejével munkálkodó Úr ajándéka és műve lehet. Ez a megújulás a Krisztus ajándéka a Lélek által, s igy ezért a megújulásért lehet - sőt kell könyörögnünk.

Ezért hát „Kérve kérlek az Isten és a Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat; az Ő eljövetelére és országára kérlek: hirdesd az Ígét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, biztass teljes türelemmel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást elviselhetelennek tartják, hanem saját kívánságauk szerint gíűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak. Te azonban légy józan mindnekben, a bajokat visled el türelmesen, végezd az evangélista munkáját, szolgálatod maradéktalanul teljesítsd.“ (2 Tim 4, 1-5.)
Ámen.